2015. szeptember 30., szerda

Abszolút bizalom mások és a természet iránt

Tóni a Kéken | Zöld Hiúzok munkacsoport beszámoló


Az 58 napból jómagam csak három napon voltam jelen. Elenyésző segítség egy ekkora vállalásban.

Tóni és Adri
Szeptember 25. és 27. között a Mátrából a Bükkbe mentünk át. Pénteken és szombaton megállás nélkül esett az eső. Hiába az esőkabátok és a jó bakancsok, cuppogtunk nap végére a vízben. Nehéz terepen, csúszós lejtőkön és emelkedőkön, szűk ösvényeken haladtunk. Ezen a hétvégén négyen-öten kísértük Tónit, aki szerint körülbelül ez az ideális létszám. A Tóni előtt két lépéssel haladó vezető hangosan mondta, mire kell figyelnie. Tóni látássérült, már csak nagyon halvány fényfoltokat lát.
Nem volt egyszerű az irányítás, mert a kapucnik és a kopogó eső a fejünkön elnyomta a hangokat. Szerencsére Tóni hallása kitűnő, így tudta követni az utasításokat. Tóni mögött is hasznos volt a kíséret, lehetett az apróságokat korrigálni. Jómagam két napig közvetlenül Tóni mögött mentem és figyeltem. Harmadik napon rám került a sor. Felvettem a láthatósági mellényt és próbáltam egyszerűen fogalmazni Tóni felé az instrukciókat: jobbról, fejmagasságban benyúló vékony ágak, jobb lábnál sziklás talaj, ököl nagyságú kövekkel, most a bakhát jobb oldalán haladunk, kerék vájta nyomok, balra mélyebb,az út jobbra lejt, lépcső, stb., stb. Egy nőnek ez nem olyan egyszerű feladat. Össze kellett szedni a figyelmemet, hogy jelen legyek. Mint Tóni. Be kell vallanom, nem volt könnyű, de szerencsém volt a vasárnappal. Széles utakon, kellemes időben haladtunk.

Móni, az egyik szervező és Tóni
A Turista Magazin minden nap beszámolt Tóni megtett távjairól és élményeiről, a Facebookon is komoly rajongótábora alakult ki, én már csak az érzéseimet szeretném megosztani röviden egy olyan úttal kapcsolatban, amire egy életen át fogok emlékezni: féltettem Tónit, pedig bátrabb mindannyiunknál. Bízik idegen kísérőiben, bízik a természetben, de leginkább a jó Istenben. Hisz az erejében, energiáiban, megvalósítja elhatározásait. Őszinte. Saját magához is.

Szerintem nem könnyű neki ez az út, hisz meg kellett tanulnia alkalmazkodnia, minden nap máshol és másokkal lenni, meg kellett szokni a különböző típusú embereket, akik mellé sodródtak vezetőként, beszélgetőtársként, rajongóként. El kellett viselnie azt a rengeteg szeretetet, törődést és meghívást, ami az útja során érte. Meg kellett osztania másokkal szállását, újra és újra el kellett mondani ugyanazt.

Egyszer én is becsuktam a szemem és próbáltam követni a vezető instrukcióit. Körülbelül 5 másodpercig bírtam.

Köszönöm Tóni az élményt és őszintén gratulálok! 

Fodor Kriszti

A Turista Magazin  beszámolói:
Felhőszakadás és emberpróbáló terep Galyatetőtől Rozsnakpusztáig - 42-43. nap
Vártól kolostorig a Bükkben – Siroktól Bélapátfalváig – 44. nap

Kuthi Edvárd beszámolója:



Különleges kék kaland Tónival

Puskás Antal - Tóni egy jó kiállású, negyvenes egészséges vidéki ember, akinek az élete szerves része a természet szeretete. Úgy 15 éve kezdődött egyre súlyosbodó látássérülése, mára a látásának több mint kétharmadát elvesztette. Ennek ellenére sosem adta fel, folyamatosan túrázik, ahogy mindig is tette; az utóbbi években például háromszor is végigment a Gerecse 50-en barátai segítségével. Gyerekkori álma volt, hogy végigmegy egyszer az Országos Kéktúra útvonalán, és idén úgy döntött, bakancslistájának e tiszteletre méltó célját meg is valósítja, hogy Írott-kőtől egészen Hollóházáig 58 nap alatt legyalogolja az 1160 km távolságot. Ez naponta átlag 25 km-es túrát jelent. Ehhez egy kis segítséget kért a túrázó társadalomtól, melyre a válasz megdöbbentően pozitív és túláradó volt. Profi támogatást kapott a szervezésben, lebonyolításban, felszerelésben, és rengeteg természetszerető önkéntes lelkesült be felhívására, hogy egy-egy szakaszon kísérjék és segítsék lépteit.

A Pálferi Karitásznak köszönhetem, hogy először értesültem Tóni terveiről. Korábban ugyan már teljesítettem az Országos Kéktúrát, de így egészen más perspektívába került ez a lehetőség: segíteni, tapasztalataimat átadni, a legszebb vidékeket újra bebarangolni Tónival és lovagias kísérőivel. A hosszú nyári beszélgetéseken Kriszti is lelkesen mesélte, hogy csatlakozik Tónihoz, amelyet ezúton is köszönök Neki, mert így már készen is volt a terv, hogy ősszel vele tartunk. Számomra ez a hétvége szeptember 26-27-én valósult meg, a Mátra és a Bükk közötti szakaszon, ahol Sirok, Szarvaskő és Bélapátfalva is érintve volt, melyek személyes kedvenceim közé tartoznak a kéktúra útvonalán.

Szombaton az első busszal mentem fel a Kékestetőre, és mivel az előző szállás bent volt az erdő mélyén, az volt a terv, hogy utánuk megyek, és valahol beérem őket. Az eső meg közben locsolta a földet megállás nélkül. Erőltetett menetben haladtam a csúszós ösvényeken, néhány óra múlva pedig már Sirokon jártam, anélkül, hogy bárkivel találkoztam volna. Kiderült, hogy valahol lehagytam őket, míg ők letértek az útról egy időre, a csapat elejével pedig az állomáson futottam össze. Nagy öröm volt ez számomra, hisz így már nem volt hiába az erőfeszítés és a bőrig ázás. A túrára több kiló édességgel, magokkal, gyümölccsel készültem a többiek számára, melyeket folyamatosan osztogattam a pihenőknél, hogy ezzel is könnyebbé és szebbé varázsoljam a kis csapat útját. És hajnalban főtt meleg teával, ami sajnos ekkorra már kihűlt az eső áztatta hűvös időben.

Vasárnap Siroktól vonultunk át Bélapátfalváig mintegy 30 km megtételével. Az édességellátó szolgálatomon kívül ezen a napon végre Tónival is többet tudtam beszélgetni a túrázásról, az élményeiről, tapasztalatokat cseréltünk, miközben mögötte-mellette haladtam, és egyengettem az útját szükség esetén. A vezetést tanulni kell, így ezen a napon arra készültem, hogy a legközelebbi alkalommal már átvehessem az elöljáró szerepét.

Tóni remekül haladt végig a sokszínű terepen, a többiek gyakran lemaradoztak mögöttünk. Megsüvegelendő teljesítmény a kéktúra egyhuzamban teljesítése még egy teljesen ép ember esetén is, nála viszont egyenesen bámulatos. Ahogy mozog a terepen bátran, lendületesen, bízva a segítők irányításában, az bármely túrázó számára irigylésre méltó. Láthatóan nagyon szereti a természetet, a szarvasok közeli bőgése teljesen lenyűgözte, a táj és a növények látványát szinte magába szívta. Nagy megtiszteltetés volt vele megismerkedni, együtt túrázni, beszélgetni, és átélni, hogy türelmesen elviselt mindenkit maga körül bizalommal rájuk hagyatkozva. Tóni terv szerint október 11-én fog Hollóházára érkezni. Ehhez azt kívánom, adjon Isten Számára sok erőt, kitartást és jó időt a fennmaradó út során.

Nagy élmény volt olyan új túratársakkal megismerkedni, akik mind őszinte, önzetlen, nyíltszívű emberek, akik el tudják fogadni, támogatni és felemelni a másik embert a hibáikkal együtt is, tudnak bölcsen és türelmesen szeretni. Ezúton is köszönöm nekik, hogy eljöttek Tónit segíteni, befogadni, szeme helyett szemévé válni, és akik autós segítsége nélkül én sem juthattam volna haza Bélapátfalváról.

Az ember tervez, de a következő hétvégén már sajnos nem tudtam csatlakozni a kis csapathoz, mégis remélem, a jövőben újra találkozhatok Tónival és vezethetem egy másik túrán, talán épp a Dél-Dunántúli Kéktúra gyönyörű tájain. J


Kuthi Edvárd