2016. október 18., kedd

A hely, ahol ráébredsz: élni jó | Beszámoló egy nyári önkénteskedésről

Nézegetem azt a sok-sok képet, ami június végén készült a Kézműves Tábor alatt Száron, az Élni Jó Házban. Sokkal több fotó is készülhetett volna, akár minden egyes pillanatban, ha azt a szeretetet szeretném visszaadni, amit a táborban kaptam önkéntes munkám során a gyerekektől, Edittől, a „Háztól”. Hiszen talán csak az éjszakai csendben hallgathatott volna a fényképezőgépként funkcionáló mobiltelefon, de talán még akkor sem: szinte hallani lehetett a gyermekálmok hangját, ahogyan a nap színes eseményeit dolgozzák fel örök emlékké. Reggel pedig újra kezdődött az élménygyűjtés: fazekasság, szappanfőzés, batikolás, kosárfonás, virágszőnyeg készítése, tésztadagasztás, sütés-főzés, közös torna, játék, fürdés, kirándulás, éneklés, tánc, összeveszések, kibékülések, örök barátságok fonódása.

Még egy felnőtt számára is nehéz ennyi újdonság, hát még egy gyermekléleknek. Zsivaj és csend, elfér egymás mellett mindkettő, és el is kell, férjen, hogy meg legyen a lelki egyensúly, ami élni segít. Minden este a tábortűz körül volt lehetőség lecsendesedni és megköszönni a napot egymásnak és Istennek. Hihetetlen az az őszinteség, ami egy gyermekben lakozik, és az a bátorság, erő, amivel ki tudják mondani: köszönöm. Felnőttként sokszor már nem vagyunk arra képesek, hogy őszintén a másik szemébe nézve mondjunk köszönetet, adjunk hálát. Újra kell tanulni a gyermeki mosolyt, hogy ne döbbentsen meg, ha rájövünk, ez a gyerek sokkal közelebb van az Igazsághoz, mint mi, felnőttek, annyi iskola, tapasztalat és „felnőtt interakció” után. Ez a tábor erről (is) szólt. A természetességben, őszinteségben való nyári fürdőzésről, ami a nap végére lecsendesít, éjjel feldolgoz és másnap „ráébredsz”: élni jó. Köszönet érte!




Vitéz Éva beszámolója