2016. november 29., kedd

A vak gyerekek felnyitják az ember szemét | Beszámoló

Kép forrása: Vakok Batthyány Gyermekotthona weboldal
November utolsó vasárnapján látogattuk meg a gyerekeket és fiatalokat a Normafa közelében fekvő Vakok Batthyány Gyermekotthonában. Szép napot töltöttünk együtt megint, igen jó társaságban. Elfáradtunk és feltöltődtünk.

Miután Anna nővér, az intézmény vezetője fogadott minket, segítettünk a kerekesszékes kis lakóknak eljutni az otthon kápolnájába. A mise egy részében azon gondolkodtam, hogyan lehetne elmondani, milyen érzés ott lenni a sérült gyerekekkel és fiatalokkal - valakinek, aki sohasem tapasztalt ilyesmit. Arra jutottam, hogy a legjobb megfogalmazás, hogy kitisztul az ember feje, nagyon világosnak tűnik minden: hogy mi fontos, és mi nem az; mi jó, szép és igaz, és mi nem az; hol van a mi helyünk, az én helyem a nagy egészben.
Az jutott eszembe, hogy bárki, akinél van egy jó szó, egy gazdátlan érintés, az elhozhatja ide, mert itt ezeket sokszorosan értékelik - szomjazzák. És hogy ezt nem lehet rosszul csinálni: már a puszta jelenlét is sokat számít. Közben ráadásul egész biztosan enyhül az is, ha valaki esetleg nem találja a helyét egy élethelyzetben, ha nem tud átlendülni egy nehézségen, ha fölöslegesnek érzi magát, ha össze van zavarodva - a vak gyerekek tényleg felnyitják az ember szemét.

A csapatunkat elnézve azt láttam, hogy az újak is remekül boldogultak. Hiszen elég annyi, hogy az ember ül a gyerekek mellett, amíg ebédelnek, hallgatja a vidám csacsogásukat, fogadja a záporozó kérdéseket, mesél nekik mindarról, amik érdeklik őket, játszik velük pingvineset vagy épp hibajavítósat, hagyja, hogy játsszanak a hosszú hajával, vagy azt, hogy kedvesen megvigasztalják amiatt, hogy ő esetleg nem vallásos.

Hamarosan szeretnénk menni hozzájuk újra. Hárman a csapatból pedig rendszeresen visszajárnak majd külön is. :)
/Hrabovszki Mariann/